Sokszor figyelem az iskolapadok firkáit. Érdeklődve silabizálom
évtizedes rétegeit. Elképzelem az ujjakat, a meggörnyedt testet,
a félrebillent fejet, hunyorgó szemeket. A koncentrált figyelmet,
vagy a tétova unalmat. Elképzelem a karistolások mögötti
érzelmeket. Az érzelmek mögött pedig személyiségeket és
emberi kapcsolatokat látok. Vagy azok hiányát. A tananyag
mellett kibontakozik egy másik, egy szinte megközelíthetetlen és
kiismerhetetlen létezés. A tankönyvek alatt ott sustorognak a
múlt levetett bőrei, melyekbe minduntalan belebújik a jelen.