A kidobott tárgyat szemétnek hívjuk. Törmelék valaminek a pusztulásával keletkezik. Az egész darabokra hullásával. 

Tragikus vonásokat hordoz, hiszen a megsemmisülésről tanúskodik. 

De  törmelékből is lehet újat építeni. Az új építmény hordozni fogja a tragédia stigmáit. Mindig is fragmentált jelleggel fog bírni, sérülékenységünk és végességünk emlékműveként.

A törmelékfejek nem hulladék-kolázsok csupán, hanem egyfajta prófétikus vízió részei, mely civilizációnk végső megsemmisülésének törmelékhegyeiből válogatva épít új alakzatokat. Fikció, melyben helye lehet az iróniának és a humornak is, miközben egyértelműen utal modern világunk morális válságára.